Megfelelő hely lehet a terasz, az erkély, de egy párkány is!
Ekkor adjunk hozzá még egy jó bögrényit, mert a melegítés közben valamennyi el fog párologni belőle. Kezdjük el lassú tűzön melegíteni, és lassanként adjuk hozzá a sót. A nagymamám szerint a roppanósság titka a megfelelő só mennyiség, hiszen ez tartósítja a kovászos uborkát. Ehhez pedig bármennyire is ódzkodunk tőle, muszáj kóstolgatnunk a vizet. Addig adjunk hozzá újabb és újabb kanálnyit, míg már azt érezzük, hogy egészen kellemetlenül sós lett a víz. Ekkor nyilváníthatjuk megfelelőnek. Egyet rottyantsunk rajta, majd zárjuk le és hagyjuk kihűlni. Ha lehült a sós víz, öntsük bele az üvegünkbe, majd a kenyér darabokat helyezzük az ubik tetejére. Fontos, hogy a lé nagyjából ellepje ezeket is! Ha mindezzel megvagyunk, akkor keressünk egy nagyobb tálat, én például jénai üvegtál fedelét használtam, és állítsük erre a befőttesüveget. A tetejére pedig helyezzünk egy kistányért, vagy műanyag tálkát, ami nem zárja le hermetikusan. Ezekre azért van szükség, mert az erjedési folyamatok során kikúszhat a lé, és ha nagyon lezárjuk akkor legrosszabb esetben ez robbanáshoz is vezethet.