A kiegyezés értelmében az új birodalom dualista szerkezetű lett, kimondta Magyarország alkotmányos és önkormányzati önállóságát. Az ország belpolitikai ügyeit a saját minisztériumai vihették. Azonban Ferenc József kezében jelentős hatalom maradt, ő volt a hadsereg vezetője. Az országgyűlés csak az adó és újonclétszám tekintetében tudta ellenőrizni, a közös ügyekben döntő delegációk külön üléseztek és véleménykülönbségük esetén a király döntött. Emellett Ferenc József előszentelési joggal is rendelkezett, azaz csak akkor kerülhetett egy törvényjavaslat tárgyalásra a magyar országgyűlésbe, ha azt Ferenc József jóváhagyta (előszentesítési jog). A kiegyezés azonban nemcsak politikai volt, hanem gazdasági is; a közös ügyek rendezésére kvótarendszert állítottak fel, a költségek 30%-át állta Magyarország (később ez 36, 4-re nőtt) és vámszövetséget kötöttek. A gazdasági kiegyezés 10 évente került meghosszabbításra. A Budavári Palotába 1867-ben addig soha nem látott mozgalmas élet költözött. A kiegyezési tárgyalások során az uralkodó és hitvese többször tartózkodott a magyar fővárosban.
Barátságos és családias viszonya Zsófia gyermekeivel – köztük Ferenc Józseffel és az ugyancsak Salzburgba száműzött Lajos Viktor főherceggel is – mindezek ellenére továbbra is fennmaradt. Az özvegy császárné még a bizalmatlan és nehezen barátkozó Erzsébet királynéval is jól megérttette magát, ami az uralkodócsalád kevés tagjára volt jellemző. Elhunyta, emléke A köztiszteletben álló, általános szeretettel övezett özvegy Karolina Auguszta császérné egy nappal 81. születésnapja után, 1873. február 9-én hunyt el Bécsben. A császári család nyughelyén, a bécsi kapucinusok templomának kriptájában temették el. Emlékét több intézmény őrzi Németországban és Ausztriában, így a Karolina-Gimnázium a dél-bajororoszági Rosenheimben, a salzburgi Karolina Auguszta Múzeum ("Museum Carolino Augusteum"). Baden-Württemberg fővárosában, Stuttgartban a Charlottenstrasse és a Charlottenplatz neve emlékeztet a Sarolta Auguszta württembergi királyi hercegnére.
Új!! : Habsburg–Lotaringiai Zsófia főhercegnő és Ferenc magyar király · Többet látni »Habsburg–Lotaringiai Ferenc Károly főhercegHabsburg–Lotaringiai Ferenc Károly József főherceg (Erzherzog Franz Karl Joseph von Österreich) (Bécs, 1802. december 17. – Bécs, 1878. március 8. ) osztrák főherceg, II. Ferenc német-római császár második fia, Ferdinánd császár öccse, I. Ferenc József császár és I. Miksa mexikói császár apja. Új!! : Habsburg–Lotaringiai Zsófia főhercegnő és Habsburg–Lotaringiai Ferenc Károly főherceg · Többet látni »Habsburg–Lotaringiai Gizella főhercegnőHabsburg–Lotaringiai Gizella (teljes nevén: Gizella Lujza Mária, ; Laxenburg, 1856. július 12. – München, 1932. július 27. ) a Habsburg–Lotaringiai-házból származó, I. Ferenc József császár és király valamint Erzsébet császárné és királyné második gyermekeként született osztrák főhercegnő, magyar és cseh királyi hercegnő, aki Lipót bajor királyi herceggel kötött házassága révén bajor hercegné. Új!! : Habsburg–Lotaringiai Zsófia főhercegnő és Habsburg–Lotaringiai Gizella főhercegnő · Többet látni »Habsburg–Lotaringiai Mária Karolina Lujza főhercegnőHabsburg–Lotaringiai Mária Karolina (ismert még mint Ausztriai Mária Karolina főhercegnő,, ; 1752. augusztus 13.
Rudolf főherceg ellen 1889 -ben Mayerlingben megrendezett gyilkosság (talán öngyilkossága) olyan súlyosan megrázta, hogy a megrázó események után már csak feketében járt és hivatalos megjelenéseit még inkább visszaszorította. Élete végéig nem tudott szabadulni a lelkiismeretfurdalástól, hogy nem tudott olyan viszonyt fenntartani a fiával, amire szükség lett volna. Utolsó éveit utazgatással töltötte. "Mater dolorosa"-ként[6] vándorolt inkognitóban, Hohenembs grófné néven. Főleg Görögországban, Korfu szigetén időzött, ahol felépíttette magának az Achilleion kastélyt. Halála 1898. szeptember 10 -én Genfben tartózkodott. Kísérőjével, Sztáray Irma grófnővel (1863– 1941) a Genfi-tó partján hajókirándulásra igyekezett, amikor egy Luigi Lucheni nevű olasz anarchista egy hegyesre fent reszelővel szíven szúrta. A merénylő saját bevallása szerint meg akarta ölni bármely királyi család valamelyik tagját, mindegy, hogy kit. A szoros fűzőt viselő Erzsébet a támadás után még felállt, és saját lábán ment fel a hajó fedélzetére.
(Bécs, 1830. augusztus 18. – Bécs, 1916. november 21. ) osztrák főherceg, 1848-tól haláláig osztrák császár, 1867-től Magyarország megkoronázott apostoli királya, Erzsébet császárné és királyné férje. 68 éven át uralkodott, ő volt a Habsburg Monarchia leghosszabb ideig ténylegesen hatalmon lévő uralkodója, egyben Európa történetének harmadik leghosszabb ideig uralkodó monarchája (XIV. Lajos francia király és II. János liechtensteini herceg után) Irányítása alatt az 1850-es–60-as években az Osztrák Császárság súlyos katonai és politikai veszteségeket szenvedett, a szárd háború és porosz–osztrák háború nyomán elveszítette vezető szerepét a német államok között, és le kellett mondania itáliai tartományairól is. Ezek a vereségek kényszerítették ki a Magyarországgal való kiegyezést, a központosított birodalmi kormányzat dualista rendszerré való átalakítását. Származása, ifjúkora Ferenc József főherceg édesapja Habsburg–Lotaringiai Ferenc Károly főherceg (1802–1878) volt, édesanyja a Wittelsbach-házból született Zsófia Friderika bajor királyi hercegnő, főhercegné (1805–1872).