Támogatjuk a könyvipari innovációkat, és folyamatosan fejlesztjük a digitális kulturális adatvagyonra építhető szolgáltatásokat. Tárgyalunk a filmalappal arról, hogy hogyan tudnánk minél több magyar irodalmi alkotást filmre vinni. A könyvszakmával előkészítettük a magyar könyvtörvényt, amit viszont nem szeretnénk föláldozni a kampányhangulat oltárán. Túl fontos ahhoz, hogy széttrollkodják. Mindezt azért csináljuk, mert a magyar irodalom a szívügyünk. Szoktam idézni az egyik magyar filozófust: ma Magyarországon többen tanítanak magyar irodalmat, mint ahányan egyáltalán olvasnak filozófiát. A magyar kultúra irodalomcentrikus, nagyobb súllyal esnek latba egy író szavai, mint egy szobrászé, vagy egy péké. Ez többletfelelősséget jelent. Tudta ezt Kazinczytól Arany Jánoson át Csoóri Sándorig és Kányádi Sándorig minden irodalmi nagyságunk. Nem vagyok biztos benne, hogy igazam van, de azért hiszek abban, hogy a megfejtés nem olyan bonyolult: ne azért írjunk, mert írók vagyunk (szeretnénk lenni), hanem azért, mert vannak történeteink.
Mire gyűjtünk? A Démétér Ház kis lakói hónapokat töltenek kórházban. A fájdalmas vizsgálatok, beavatkozások között szó szerint életmentők számukra azok az élmények, amik egy időre elterelik a figyelmüket a betegségről. Balesetveszélyes volt a régi játszóterünk, ezért nemrég elbontottuk elemeit, hogy szép új kerülhessen a helyére. Eddig 7 új fát, 196 lomhullató és 47 örökzöld cserjét, valamint 396 tő virágot, díszfüvet ültettünk. Most egy különleges Meseparkot szeretnénk létrehozni nekik, ahol kültéri hangszerek, tornaeszközök, kincskeresés, igazi mesevilág várja majd őket! Mindez nem csupán sorsfordító élményeket nyújt, hanem terápiás célokat is szolgál. Erőt, eszközöket adunk az élethez és a gyógyuláshoz. Mit mondanak rólunk? Ha csak egy történetet olvasol ma el, ez legyen az. Pistike több mint 30 napot töltött a steril boxban. Szövődmények, pánik, nehéz napok és éjszakák. Eközben körülöttük elvesztettek sorstársak: apró gyermekek, akikért a szüleik éppen úgy küzdöttek, mint ők. "Mindezt látod és hallod.
Az eredetileg a PIM égisze alatt létrehozott állami tulajdonú PIÜ/PKÜ tulajdonosi jogai ugyanakkor átkerülnek az MKA-hoz, amelynek a jogszabályi környezet alapján gyakorlatilag leválthatatlan és számonkérhetetlen ötfős kuratóriumát Demeter fogja vezetni. Kicsivel később az is kiderült, hogy mellette a testületben helyet kap többek között Békés Márton, a Terror Háza kutatási igazgatója – Schmidt Mária jobbkeze –, és Závogyán Magdolna, a Nemzeti Művelődési Intézet ügyvezetője, aki Lezsák Sándor közvetlen munkatársa. A kulturális területet alapítványokba kiszervező érdekkörökből tehát a Lezsák-féle, a Schmidt-féle és a Demeter-féle állt össze az MKA égisze alatt a közös grémiumban. A folyamat végére az alapítványhoz került az óbudai Zichy-kastély, a Hajógyári-sziget jelentős része (az egykori Vizoviczki-birodalom), az I. kerületben álló Andrássy-palota, illetve a MANK teljes ingatlanvagyona, köztük számos alkotóház, művésztelep, továbbá olyan kastélyok, mint a zsennyei vagy a szigligeti. Korábban már a PIÜ-höz került a Szegedi Irodalmi Rezidensház, illetve a Magyar Írók Háza.
Mindenesetre megnyugtató lenne tudni, hogy a nagy "nemzethy kultúrharcztól" túlfűtött lövészárkok mélyítésében érdekelt, abban kéjesen dagonyázó PIM főigazgatója vajon egyetért-e Petőfi Sándor szavaival: Várhattok-e igazságot a magatok részére, ha nem vagytok igazságosak mások iránt?