További használat kulcsszavak Reform KGST szintenAz alábbi tanulmány és a mellékelt forrás a hatvanas évek magyar gazdasági reformelképzeléseibe nyújt betekintést. Az "új gazdasági mechanizmus" bevezetése előtti időszak vitái során merült fel a KGST működésének átalakítása, amire több más szocialista országban is dolgoztak ki terveket. Bár a teljesen piacképtelen nemzetközi szervezet alkalmatlansága már ekkor is nyilvánvaló volt, főként a Szovjetunió ortodox politikai vezetése megakadályozta még az elengedhetetlenül szükséges piacorientált változtatásokat is. Magunkról A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni. Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult.
___A haditechnikai termelés és az új gazdasági mechanizmus___Vissza Germuska PálA haditechnikai termelés és az új gazdasági mechanizmus A tanulmány egy napjainkig titokzatos gazdasági szektor, a hadiipar vizsgálata alapján szolgál adalékokkal a magyarországi mechanizmusreform történetének megismeréséhez. A haditechnikai termelést folytató vállalatok körében 1968 után is fennmaradt az utasításos rendszer, s csak korlátozott mértékben jutottak szerephez az indirekt irányítási eszközök. A honvédelmi és gazdasági vezetés igyekezett a reformokat a szektor határain kívül rekeszteni, ám a gazdaságban bekövetkezett változások minduntalan "begyűrűztek" a hadiiparba is, operatív beavatkozásokra kényszerítve a döntéshozókat. A gazdaságirányítási reform ugyan alig öt évvel elindítása után elbukott, de még a hadiipar és a hadsereg irányítóinak szemléletmódját is átalakította: a katonai szempontok mellett immár közel egyenrangú szerephez jutottak a gazdaság(osság)i aspektusok is.
Az idén márciustól júliusig 5323-an jelentkeztek a munkaközvetítőnél, 4650-en már dolgoznak; 855 munkahely vár gazdára, kétszáztizeneggyel több, mint tavaly ilyenkor. Ez év második negyedének végéig Győr-Sopron megyében 783 férfiaknak való munkahelyet nem sikerült betölteni. A mezőgazdaságból a népgazdaság más ágazataiban elhelyezkedni kívánók száma csökken. Ugrásszerűen megnőtt a tsz-ekbe belépők száma; tavaly még senki sem, az idén viszont már hétszáz ember vándorolt vissza a gyárakból, üzemekből a falvakba. Elsősorban fiatalok. Megerősödtek a termelőszövetkezetek, terjed a készpénzfizetés, ugyanazok a jogok illetik a tsz-tagokat, mint a munkásokat. Jó ez az újkori népvándorlás, még akkor is, ha átmenetileg gondokat okoz az ipari vállalatok munkaügyi előadóinak. A munkát kereső nők (többen vannak, mint a férfiak) nem használják ki a munkalehetőségeket. Az idén a második negyedévben például 3925 munkát kereső lány és asszony közül csak 3357 állt munkába. Igaz, mindnyájukat nem tudták volna elhelyezni, de 72 hely még ma is üres.
Több ok miatt emlékezetes nemzedékem és a nálunk idősebbek számára 1968. Január elsején bevezették az új gazdasági mechanizmust, májusban diáklázadás tört ki Párizsban, amely több európai nagyvárosra átterjedt, s végül augusztus végén a magyar hadsereg alakulatai is részt vettek az "emberarcú szocializmus" csehszlovák kísérletének leverésében. 1968. Bevonulás Prágába. A magyar részvétel egyik oka a gazdasági reform megmentésének szándéka lehetett. Az utóbbihoz Kádár nehéz szívvel járult hozzá. A szovjet elvárás teljesítésének egyik motívuma a gazdasági reform megmentése volt. A gazdaságirányítás racionálisabb alapokra helyezését a szakértők 1953 óta szinte folyamatosan vitatták, ám a Központi Bizottság csak 1964 decemberében kötelezte el magát az átfogó reform mellett. Ezt az tette sürgetővé, hogy a gazdasági növekedés extenzív forrása, a mezőgazdaságból az iparba áramló embertömeg elapadóban volt. A mezőgazdaságban dolgozók 1949-ben még 54 százalékos aránya 1960-ra 38, 1970-re pedig 25 százalékra csökkent.
Reformunk újabb dagályának érdemi kezdete az 1984-es áprilisi KB-határozattal datálható. A politika csupán az 1982-es mélypont után (épp egy hajszálon múlt, hogy el tudtuk kerülni a fizetésképtelenség kialakulását) – s a gazdasági-társadalmi feszültségek halmozódását látva – ébredt tudatára: e tartós világgazdasági folyamatok átrendező hatásaival szembenézve új reformprogram kidolgozására és az eddigieknél következetesebb megvalósítására van szükség. Az új koncepciót – megszületése pillanatától – gyengítette, hogy gazdaságpolitikai kontinuitást hirdetett. Holott a reform attól válhatna igazán társadalmivá, ha kritikusan és nyilvánosan elemezné az eddig megtett utat, a kitérők, a leállások, a visszafordulások okait és az újrakezdés lehetőségeit. Azaz: számot vetne a mai kedvezőtlen helyzet kialakulásában jelentős szerepet játszó gazdaságpolitikai tévedésekkel, az alkalmazkodóképtelenség valódi okaival is, és így építené fel új gazdaságpolitikai programját. A már 1984-ben is csak optimizmusra alapozott – gazdasági teljesítménnyel alá nem támasztott – dinamizálási tervekkel szemben éppen a 85-86-os esztendők kedvezőtlen folyamatai hívták fel nyomatékosan a figyelmet arra, hogy a részsikereket elérő restrikciós politika múltán – az elhalasztott radikális strukturális elmozdulások hiányában – nincs reális, kimunkált koncepció a fellendülésre.
Az elképzelés rövidesen a kormányzat által létrehozott – Varga István vezette – közgazdasági bizottságnak is egyik munkaokmányává vált. 1957 tavaszára el is készültek a különböző reformprogramok. A bizottságba a párt- és az állami vezetés a legjobb szakembereket delegálta, de kezdettől érzékelhető volt, hogy munkájukat némi kétarcúsággal figyelik. Végül is érdemben ezeket a reformtervezeteket semmiféle kormányzati szerv vagy politikai irányadó testület nem vitatta meg; elvetették őket. A döntésben vélhetően az is közrejátszott, hogy a jelentős szovjet segítséggel gyorsan stabilizálni lehetett a gazdaságot, így a vezetés számára megszűnni látszott a reform sürgető kényszere. Az átfogó gazdasági reform gondolata jó néhány évre lekerült a napirendről. Mégis az elkövetkező időszakban megkezdődhetett a fokozatos gazdasági átalakulás. Több területen módosult a gazdaságpolitika: alapvető célként tűzték ki, hogy a gazdasági növekedés és az életszínvonal emelkedése egymással összehangolt és arányos legyen.