Üdvözlök minden Kis münszterlandi vizsla kedvelőt! Borosné Gréczy Zsanett vagyok, férjemmel, Boros Kornéllal a Hundog Hunter Kennel tulajdonosai vagyunk. Apai ágon erdész-vadász felmenőim vannak, emellett férjem Kornél több, mint 20 éve a vadászat megszállottja. Gyerekkorunk óta a kutyák szerelmesei vagyunk. Többféle vadászkutyánk volt már, elsősorban vadásztársként, családtagként tartottuk őket. 2017-ben vásároltuk meg Kis münszterlandi vizsla szuka kutyánkat Németországból. Pötyi (Bibi vom Rezatgrund) nem csak imádott családtag, három gyerek játszótársa, hűséges vadásztárs, hanem gyönyörű küllemével számos kiváló versenyeredményt ért el. 2018-ban megkapta a Hungária Junior Champion és 2020-ban a Hungária Champion címet. Aktívan vadászó kutyánk jó ösztönökkel rendelkezik, gyorsan beletanult a vadászat rejtelmeibe. A sok tréning, a kitartó munka eredményeképpen megcsinálta a Képességvizsgát (KV) maximális eredménnyel, a Vadászati Alkalmassági Vizsgát (VAV) és az Őszi Tenyészvizsgát (ÖTV) is, ahol igen magas 253 pontot ért el, ezzel 1. díjas minősítést kapott.
A drótos változat hasonlóan kiváló vadászképességekkel, külső és belső jegyekkel bírjon, de a kemény drótszőr tegye ellenállóbbá a téli nagy hidegekkel szemben. A munkát Vasas József hejőcsabai tenyésztő a Csabai-kennel tulajdonosa kezdte, hamarosan bekapcsolódott Gresznárik László (de Selle-kennel) is, akinek nagy tapasztalata volt a drótszőrű német vizsla tenyésztésben. Egy egyszínű barna drótszőrű német vizsla kannal fedeztettek két nagyon jó származású és jól dolgozó rövidszőrű magyar vizsla szukát, majd ezeket a kölyköket szelektálva – volt közöttük sárga is, meg barna is – és egymás közt párosítva született meg Dia de Selle, az első bemutatott "sárga drótszőrű vizsla". A lelkes tenyésztői munka eredményeként 1944-ben már hatvan egyedet regisztráltak. A II. világháború alatt a fajta csaknem kipusztult. 1947-ben a kevés számú túlélő egyed bevonásával a csabai tenyésztelepen újraindult a drótosok hazai tenyésztése. Jót tett a fajtának, az akkor kialakult versenyhelyzet, mivel Ausztriában és Szlovákiában egyidejűleg kitűnő nevű kennelek munkálkodtak a fajta továbbnemesítésén.
Jó apportírozókészségéhez a víz szeretete és a "kacsaspur" követő képessége társul. Úgy a hivatásos, mint a sportvadász dolgos hű társa, könnyen tanítható, ám önérzetes, a durva, hozzá nem értő bánásmódot nem tűri. Szőrszíne élénk zsemlesárga. Testfelépítése a rövidszőrű magyar vizsláénál kissé robosztusabb és kissé szikárabb. Mozgása elegáns, kitartó és lendületes. Az ideális drótszőr kemény, testhez simuló, erős szálú, és a 2-3 cm hosszú fedőszőr sűrű víztaszító aljszőrt takar. Jellegzetes szemöldököt, szakállat visel, amely a leírtak ellenére barátságos arckifejezéssel párosul. Marmagassága a kanok esetében 58-64 cm, a szukák valamivel kisebbek, 54-60 cm-esek. Bár a fajtának a viszonylag csekély regisztrált egyedszám miatt még mindig szűk a genetikai állománya, ennek ellenére a drótos magyar vizsla növekvő hazai és külföldi népszerűségének köszönhetően egyre több tenyészet, egyre szerteágazóbb vérvonalak jönnek létre. Az elmúlt években jelentős javulás vehető észre mind a szőrminőség, mind az idegrendszeri problémák tekintetében, és az egyre homogénebb állománynak köszönhetően az Amerikai és az Ausztrál Kennel Klub is elismerte önálló fajtaként a drótszőrű magyar vizslát.